Különleges mostanában az ilyen alkalom, amikor a négy régi jóbarát, a farkas, az őz, a vidra és a gólya egy asztalnál ülnek. Így négyesben ritkán találkoznak, mert a vidra már évek óta máshol használja szakmáját, és csak nagyritkán jár haza. Az utóbbi években a gólya is egyre kevesebb ideig marad itthon, az év nagy részét már a telelőhelyén tölti. Nincs igazán kedve hazajönni az Állatköztársaságba. Ide, ahol mindenki csak panaszkodik, és az utóbbi időben valahogy nem a helyes úton haladnak a dolgok.

Flying-stork732.jpg

Az Állatköztársaság kis ország, amit állatok lakta, más nemzetek vesznek körül. Valamikor réges-régen, több ezer évvel ezelőtt a világ e részén az emberek egy kis országa terült el. Senki nem tudja, hogy hová tűntek az emberek; egyesek szerint betegség végzett velük, mások szerint nagy háborúk miatt kerültek a kihalt fajok közé. Csak néhány generációval ezelőtt találták meg az állatok az emberek nyomait, és kultúrájuk maradványait. El is indult a fejlődés útján az állattársadalom, miután a baglyok megfejtették a furcsa írást a néhány megtalált papírdarabon. Kevés szöveg maradt csak fenn, mégis sokat megtudtak belőlük elődeikről. Sajnos azonban nem mindent, úgyhogy bár nem tudtak róla az állatok, mégis hasonló hibákat követtek el, mint ember elődeik.

Mindig várták a következő találkozót. A farkas, az őz, a vidra és a gólya még az Állatakadémián ismerték meg egymást, ott végeztek épp tíz éve. A vidra orvoslást, a farkas jogot, a gólya művészeteket tanult, az őz pedig tanár lett. Különböző tudományokat sajátítottak el, de az akadémiai légkör életre szóló barátokat kovácsolt belőlük. Azért is dolgoztak, hogy a Nyájköztársaság alatt megtépázott ország új erőre kapjon és visszanyerje régi fényét. Hittek abban, hogy a saját célok mellett dolgozni kell a közösségért is, hogy az összetartó legyen és segíteni tudja tagjait.

Az Állatköztársaságban a sokféle állat békében él egymás mellett. A mai Állatköztársaság egy generációval ezelőtt alakult ki, akkor kiáltották ki a demokráciát – emberi minta alapján. Előtte néhány generáción keresztül Nyájköztársaság volt az ország neve. Abban a rendszerben még az egyszerű állatok, a juhok, tyúkok kezében volt minden hatalom. Legalábbis az eszme szerint, mert valójában akkor is néhány róka és patkány uralta az országot, pár külföldi medve segítségével. Elméletben minden hatalom az egyszerű birkáké volt, akik néha még választhattak is, hogy ki vezesse az országot - persze csak a kijelölt rókák és a patkányok közül. Ezt az állapotot elégelték meg végül az állatok. Szarvasok, medvék, rókák és birkák együtt lázadtak fel, zavarták el a zsarnokokat, és kiáltották ki az Állatköztársaságot, ahol minden állat valóban egyenlő. Az akkori fiatalok, akik harcoltak a nép jogaiért azóta korosodó állatokká váltak. Az Állatköztársaság demokrácia, minden állat egyenlő. Minden állat szavazata egyet ér akkor, amikor megválasztják a vezetőket. A sasé, a szarvasé, a rókáé, a patkányé, a birkáé, a tyúké, mindenkié. Mindenkiből lehet vezető, mindenkinek azonosak a jogaik, mert erről szól a demokrácia. Néhány elsárgult papír maradt csak az állatokra, de azokban megtalálták, hogy ez volt az elenyészett emberiség egyik legnagyobb vívmánya.

- Minek jöjjek haza? Hogy hallgassam, hogy mindenki panaszkodik? Hogy lássam, hogy mennyire nem mozdul itthon semmi? Vagy, hogy ha valami változik, akkor is csak rossz irányba megy? – fakadt ki a vidra, miután a többiek számon kérték rajta, hogy ritkán látják.
- Ez nem igaz, van változás! Igaz, lassan. – védekezett a farkas.
- Persze, van változás, csak közben én látom, hogy a juhok gyerekei egyre tanulatlanabbak. Senki nem mondja nekik, hogy tanuljanak. Semmit nem kapnak otthonról, csak örülnek, ha megkapják az ünnepi széna adagjukat. Én küzdök ezzel, megpróbálom megmutatni nekik, hogy a tanulással, a munkával bárki képes kitörni. De ez csak szélmalomharc, velem csak néhány órát vannak, aztán visszatérnek a patkányok által köréjük tett világába. – az őz már évek óta egy kis állatiskolában tanít.
- De fejlődünk, most is elkészült egy új magtár, vannak jól teljesítő iskoláink, s egyre több gyárat adunk át, ahol van munka mindenkinek! – mondta egyre ingerültebben a farkas.
- Most nem a választóiddal beszélsz, hagyjuk ezt a színjátékot. – gúnyolódott vele a vidra, mire a többiek csak néznek maguk elé.
- Az a néhány patkány tehet mindenről. – tette hozzá csendesen az őz.

Animal-Zone-Deer-HD-Beautiful-Wallpaper-2438a9c2.jpg
Az Állatköztársaságot egy szarvas vezeti. Sok telet megélt, sok agancsát vetette már le az évek során, szép szerteágazó koronája erről tanúskodik. Küzdött azért, hogy az Állatköztársaság fejlődjön és ledolgozza lemaradását más országokkal szemben. Korának legtehetségesebb állatának tartották, fiatal korában még részt vett a Nyájköztársaság megdöntésében is. Sokat tett azért, hogy minden állat szava egyenlő lehessen. Egyenlő? Hiszen az állatok átvették az emberek legnagyobb vívmányát a demokráciát. Fiatal korában a nemes szarvas is rajongva tekintett erre a fogalomra. Demokrácia. Minden állat egyenlő, mindenki választható, mindenki választ. A legtehetségesebb állatok vezetik a többit – a gondolat szerint. De mi van akkor, ha a legtehetségesebbek nem akarnak részt venni a vezetésben? Ha nem akarják, hogy patkányokkal, rókákkal együtt emlegessék őket? Nem akarnak patkányok közé kerülni, ezért jobb esetben nem foglalkoznak a többi állattal, rosszabb esetben csak egyszerűen elvándorolnak más vidékekre. A szarvas hitt a demokrácia rendszerében, de aztán, amikor az általa is felállított rendszer szabályai között, egy csapat róka legyőzte és elvette tőle a hatalmat, valami nagyon megtört benne. „Engem nem győzhet le egy róka, aki a régi rendszer fia! Engem? Aki a legtöbbet tett mindenkiért: a medvéért, a sasért és a birkákért is, mindenkiért! Milyen az a rendszer amiben ez megtörténhet?”

- Farkas, megint mész lopni a napot a fővárosba, mi? – teszi fel gúnyosan, a már-már szokásos kérdését a mókus a fa tetejéről.
- Tessék, akarsz helyettem menni, akarsz reggeltől estig dolgozni és felelősséget vállalni?
- Én? Dehogy, hiszen én nem értek ahhoz, meg nekem van rendes munkám is!

A farkas mindig is vezetőnek készült, kezdettől fogva a köz szolgálata érdekelte. Fiatal korában megárvult, nagyszülei nevelték fel egy vidéki erdőben. Az akadémián jogot tanult, majd rögtön utána hazatért fiatalkorának erdejébe, ahol tehetsége és szorgalma miatt hamar megválasztották az erdő vezetőjének. Azóta keményen dolgozik a közösségéért, néhány hetente jár fel a fővárosba a nagy gyűlésekre képviselni a sajátjai érdekét. Hitt az erdejének állataiban, a hazájában és abban, hogy jobbá lehet tenni a világnak ezt a kis szegletét. Dolgozott, közben meg folyamatosan azzal szembesült, hogy nem a legtehetségesebb és a köz érdekeit szem előtt tartó állatok dolgoznak a közösségért, és sokan csak a saját hasznukat nézik a választott állatvezetők között is. Napi szinten küzd a patkányokkal és a rókákkal. Sokszor neki is rókává kell válnia, hogy célt érjen.

graywolf-by-john-and-karen-hollingsworth-usfws1.jpg

A gondok tovább fokozódtak néhány éve az Állatköztársaságban, amikor a rókák közül a legtehetségesebbről, aki épp vezette az országot kiderült, hogy hazudott a népnek, és hogy korrupt a rendszere. Bár sok állat fellázadt ekkor ellene, mégis a helyén maradt a vezetésben. Úgy volt vele, hogy: „naés, én csak elmondtam az igazságot. Lázadoznak az állatok? Naés? Majd megunják.” Meg is unták, de a következő alkalommal, amikor az állatok megválaszthatták a vezetőiket, elzavarták a rókáknak ezt a társaságát. Elzavarták őket, de addigra a rókák megmutatták, hogy az állatokkal szinte bármit meg lehet tenni, bármit elviselnek. Ekkor újra a szarvas és társai kerültek a hatalomra.

- Gyertek haza, dolgozzatok a csapatotokért, legyetek jobbak nálam! – a farkas meg sem tudja számlálni, hogy hányszor mondta ezt el barátainak, ismerőseinek az elmúlt években.
- Minek mennék haza? Birkák közé, ahol patkányok és rókák irányítanak mindent? Minek dolgoznék értük? Hogy egy lapon emlegessenek patkányokkal és rókákkal? Te is jobban tennéd, ha keresnél valami rendes munkát. – hangzott mindig a válasz.

A szarvas és csapata visszatért a hatalomba, azonban valami megváltozott. Továbbra is az ország szolgálata érdekelte, de örök seb maradt benne, hogy a nép nem hálálta meg az erőfeszítéseit. „Nekem igazam volt. A juhok, a tyúkok, a nép nem tudja, hogy mi a jó nekik.” Minden cselekedetét átjárta a gondolat, hogy mit fognak szólni ahhoz a juhok, a tyúkok, akik csupán a létszámuk miatt eldöntik azt, hogy ki vezesse az Állatköztársaságot.

- Azt hallottad, hogy újabb patkány bukott le az Akadémián? A mi időnkben bezzeg nem volt ilyen. – a vidrához az utóbbi időben már csak a legfontosabb hírek jutottak el.
- Hogyne lett volna, csak nem ennyi, meg annak idején, ha ki is derült, akkor mi csendben intéztük az ilyeneket. Megleckéztettük a nem odaillőket, legyen az patkány, sas, vagy birka. Akkor a patkányok közt nem volt divat ilyen tisztséget vállalni, mert tudták, hogy ott dolgozni kell keményen. Most meg lassan, csak patkányokat választanak meg. – a gólya valamire még emlékezett a régi időkből.
- Miről beszéltek? Ez egyszerűen nem igaz, a többség még most is rendes állat, akik keményen dolgoznak, csak egyszerűen a kemény csendes munkának nem jut el a híre hozzátok. – a farkas sokat foglalkozott az akadémiával az utóbbi időben is.
- Egyre kevesebb a tehetséges állat. A te kölykeid is külföldi akadémiára járnak már. – az őz szavaiból a sok év tanítása tükröződött vissza.

A szarvas igaz állat volt, még mindig sokat dolgozott, azonban szíve mélyén nem tudott megbocsájtani a népnek. Mit tett ebben a helyzetben? Tanult a hibáiból és úgy kormányzott, hogy folyamatosan olyan döntéseket hozott, hogy a demokrácia rendszerében hatalmon maradhasson. Tudta, hogy nem érti az egyszerű állatokat, ezért mit csinált? Olyan tanácsadókkal vette magát körbe, akik értették, hogy mi kell a népnek. „Higgye el, kiosztjuk még ingyen azt a kis szénát és boldogak lesznek.” „De hát nem lenne helyette jobb az, hogy…” „Nem, higgye el nekünk, ez kell a juhoknak.” A tanácsok beváltak. Meg is hálálta ezeket a szarvas, és észre sem vette, hogy hamarosan egy rakás róka és patkány vette körül.

- Tanuljatok meg gondolkozni, tanuljatok életetek végéig és ez meg fog térülni. – állt az őz az osztályteremben, ahol főleg juhokat tanított a vidéki iskolájában.
- Minek? Én csak híres akarok lenni! Láttam tegnap is, hogy a papagáj milyen szépen utánozta az oroszlánok hangját a dzsungelben.
- Igen, az apukám azt mondta, hogy nem kell tanulni, az a mai világba’ úgysem ér semmit, majd világhírűek leszünk, mint a pávián. Vagy ha nem, akkor meg elmegyünk külföldre, mert itthon úgysincs semmi lehetőség.

PC075649web2.jpg

Az őz, egy közönséges őz-családban nőtt fel, szülei egyszerű állatok voltak, akik sokat dolgoztak, hogy kölyküket elküldhessék az akadémiára. Az iskola után ő is visszatért családja rétjére, ahol nevelkedett, ott lett tanár egy kis iskolában. Bolondult a tanításért, sok egyszerű családból származó birkát jutatott el az akadémiáig. Felkeltette bennük a tudásszomjat, és megmutatta nekik, hogy kemény munkával el lehet érni nagy eredményeket, attól függetlenül, hogy milyen családból származunk.

A patkányok világának két nagy ellensége van. A tudás és a közösség. Minőség, tudás, gondolkozás. Ellenségük, mert leleplezi a módszereiket, rávilágít, hogy nem lehet hosszútávon folytatni azokat. Gondolkozó állatokat nem lehet megvenni néhány napi szénával. A másik nagy ellenség pedig az összetartó közösség. Hiszen, ha a közösségek összetartanak, akkor az állatok szeretnek azért dolgozni és a legjobbak dolgoznak értük. A legjobbak indulnak a vezető pozíciókért, és őket választják meg. A patkányok pedig kiszorulnak a vezetésből. Legyen az egy vidéki erdő, egy ország, vagy akár csak az Állatakadémia. Ezért a patkányoknak két fő céljuk van, relativizálni a tudást, és szétbomlasztani az összetartó közösségeket. A szarvas észre sem vette, de ezeket a patkányokat vette maga mellé, pusztán azért, mert tálcán kínálták neki a nép megnyerését.

- Mit tehetnék én? Én pici vagyok. Ez az ország egyébként sem való semmire sem, a mi politikusaink úgyis mindig csak hazudnak. Egyébként is mindegyik politikus ugyanolyan! – mondta a sün, majd összegömbölyödött.
- Ismered azt a mondást, sün, hogy: "Senki sem követhet el nagyobb hibát, mint az, aki azért nem tett semmit, mert csak keveset tehetett volna."1 – az őz közben már tudta, hogy feleslegesen jártatja a száját, mert már nem figyelnek rá.

hedgehogDSC_3568.jpg

A patkányok egyik fő ellensége az Állatköztársaságban a már sokat emlegetett Állatakadémia. Ami sok hibájával együtt még így is a minőség és a gondolkozás szabadságának szimbóluma az állatok között. Sokkal jobban kedvelik is, mint amennyire azt a patkányok szeretnék. Ezért mindent meg is tesznek azért, hogy rossz hírét keltsék az intézménynek és ezen keresztül a tudásnak is. Tudják, hogy mindenhol vannak patkányok és rókák is. Ezek pedig, adnak is nekik indokot arra, hogy rossz fényben tüntessék fel az akadémiát. Persze a szervezet is megérett egy nagy reformra, de miért nem lehet valamit egyszerűen megjavítani, miért kell lerombolni a tekintélyét? A patkányok mindenhol megpróbálják elérni, hogy olyan állatok kerüljenek pozícióba, akiket irányítani tudnak. És mivel az Állatköztársaságban egyre több tehetséges állat gondolja azt, hogy nem akar részt venni a közügyekben, egyre könnyebben választják ki a nekik megfelelőeket. Szégyelld a közösséget, aminek a tagja vagy – nincs is jobb módja bármilyen érték megsemmisítésének.

65326-050-C6DC8159.jpg

- Nem tudom, hogy mi lesz így; lehet, hogy jövőre már haza sem jövök. – mondta a gólya.
- Szeretnék hazajönni, de egyszerűen nincs miért. – a vidra remegő hangjában minden benne van az utóbbi évek történéseiből.
- Én hiszek benne, hogy lehet javítani ezen a rendszeren, csak újra fel kellene fedezni az öreg bagoly bölcsességét, amit lehet, hogy túl régen olvastak azok is, akik ismerik: „A szabadságszerető állat tisztában lévén azzal, hogy a közügyek elhanyagoltsága vagy méltatlan állatok kezébe való kerülése egyedül a tisztességes állatok kezdeményezésének hiánya és közéleti bátortalansága miatt történik.”2 – a farkas őszintén hitt ezekben a szavakban.
- És szerinted nincs már túl késő ráeszmélni erre? – az őz még hozzátette ezt, aztán csend lett.

 Barred_Owl2_3.jpg

 

1 Edmund Burke
2 Bibó István: A szabadságszerető ember politikai tízparancsolata nyomán

Szerző: Jancsó Tamás  2014.10.27. 13:49 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://jancsotamasgondolkozik.blog.hu/api/trackback/id/tr546831241

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.