Az ELTE egyik lágymányosi karának egyik fiatal professzor asszonya, negyvenes éveinek közepén nemrég szülési szabadságra ment, és életet adott harmadik gyerekének. Bár sokan, azok közül, akik jól ismerték a tanárnőt kicsit furcsán nézték a történteket, de mindenki örült annak, amikor a tanárnőnek megszületett harmadik, egészséges gyermeke is. Bár néhányan már korábban pletykáltak arról, hogy a tanárnő feltűnően jóban van az egyik harmadéves hallgatójával, akkor még nem lehetett tudni, hogy mi az az igazság, amit az érintettek szeretett volna eltitkolni. Hosszas vívódás után azonban az egyetemista, aki most már apa is, elmesélte nekem az "igaz" történetet, ami 2013-ban kezdődött. 

Felhívom a figyelmet a mellékelt linkekre, mert azokon olyan információk vannak, amik fontos adalékot adhatnak az egyetemen elmúlt években történtek összképéhez.

 

"Beleszerettem egy nálam sokkal idősebb nőbe, és annyira szerettem, hogy nem akartam neki ártani."

 

Kezdte Péter halkan a beszélgetést, amikor találkoztunk egy belvárosi kávéházban azért, hogy részletesen és hitelesen elmesélje az elmúlt több, mint egy évének igaz történetét az ELTE-n, Szilviával. A Szilvia természetesen álnév és egy nemrég kinevezett egyetemi tanárt takar. Természetesen a Péter is álnév. Azt, hogy a tanárnő melyik lágymányosi tanszéken tanít, és hogy a hallgató milyen szakos inkább nem írnám le, az érintettek valószínűleg úgyis ráismernek arra, hogy kikről van szó.

Engem is nagyon megráztak az elmúlt időszak ELTE-hez kötődő bűncselekményekről szóló hírek. Ezekről, most csak annyit, hogy ha az információk igaznak bizonyulnak (sajnos úgy tűnik, hogy valószínűleg ez így lesz), akkor kétségtelenül olyan dolgokról beszélünk, amiknek nemhogy az ország egyik legjobb egyetemén, de sehol sem szabadna megtörténnie, a Rózsa dombon, egy vidéki városban, de még a Homokhátság utolsó tanyáján se. Sajnos úgy tűnik, hogy bármennyire is szeretnénk, hogy ne történjenek meg, mégis megtörténtek ezek az esetek. Én egyébként nagyon bízom abban, hogy az egyetem megteszi a szükséges lépéseket, és megszünteti azokat a szervezeti problémákat, amik hozzájárulhattak az események megtörténtéhez - de ez most egy másik történet.

Az augusztusi gólyatábori hírek után felkerestem Pétert, akivel már egyszer beszéltünk a professzor asszonyhoz fűződő viszonyáról, de akkor még úgy értékelte, hogy nem akar senkit kellemetlen helyzetbe hozni, éppen ezért hallgatni fog. Az egyetem hírét sem akarta rontani, azt a hírnevet ami egyébként nem is annyira rossz, legalábbis a kutatások ezt mutatják. A társadalom ezek szerint az MTA mellett az Egyetemek intézményeiben bízik meg a legjobban, bármennyire is csak a "balhék" esetén képesek bekerülni a hírekbe a felsőoktatási intézmények.

Néhány napja azonban Péter keresett meg engem és meggyőzött arról, hogy igaz álnéven, de a nyilvánosság elé akarja tárni az elmúlt évek eseményeit. "Leszögezem, hogy nagyon sokáig gondolkoztam azon, hogy megosszam-e az alábbi történetet a nagyközönséggel, de végül az elmúlt hetek eseményei után úgy éreztem, hogy nem hallgathatok tovább" - folytatta csendesen Péter.

 

"Az egész akkor kezdődött, amikor másodéves voltam, és felvettem egy órát a tanárnőnél."

 

Néhány szó hasznos lehet elöljáróban Péterről, hogy jobban meg lehessen érteni az ELTE világát, és kapcsolatát a tanárnővel: 2012-ban kezdte meg a tanulmányait az ELTE-n, kicsit félt attól, hogy felveszik-e mert akkor és azóta is az ELTE a legnépszerűbb magyar egyetem, csak 2014-ben 8500 hallgatót vettek fel. Az ő szakjára is itt volt a legmagasabb a ponthatár. Péter saját elmondása szerint mindig tetszett a lányoknak és soha nem volt baja a csajozással. Az egyetemen amellett, hogy sportolt, még jól is tanult, első év után be is adta a pályázatot a köztársasági ösztöndíjra. 2013-ban is  - mint általában - az országban a legtöbb ösztöndíjat ELTE-s hallgató kapta, Péter azonban épp lemaradt, úgyhogy nem került be a 140 ELTE-s díjazott kiváló hallgató közé. 

Péter az egyik ELTE-s gyakorlóiskolába járt középiskolába, ekkor is kollégista volt már. Gimiben kosárlabdázott, néhányszor el is ment az egyetemi kosárlabda edzésekre, azonban mivel dolgoznia is kellett a megélhetésért az egyetem mellett, ezért nem maradt ideje az edzésekre, inkább csak odafigyelt magára és hetente háromszor-négyszer elment futni a kollégiuma körül. Valamint amikor tudott, akkor próbált időt szakítani egyik kedvenc hobbijára, a túrázásra is. Elmondása szerint szívesen sportolt volna az ország egyik legrégibb egyetemi sportklubjában, aminek még most is szép eredményei vannak, de sajnos a munka mellett tényleg nem jutott rá ideje. Az 5vös 5km-t az ország legnagyobb egyetemi futóversenyét azért sokszáz hallgatótársával többször lefutotta. Persze azt a többiek nem tudtak, hogy utoljára már "A" tanárnőt követte futás közben is, aki sportos oktató létére természetesen évek óta nem hagyta ki a futóversenyt.

Szóval Pétert szerették a lányok, de az egyetem elején nem akart komoly kapcsolatot a nagy gimnáziumi szerelem után. Volt néhány futó kapcsolata első évben, de semmi komoly. Már egy ideje élte az egyszerű egyetemi polgári létét, a kollégiumban megismert sokfajta hallgatót, és a kollégiumi ismerősein keresztül még többet. Nem csak a saját karáról, hanem gyógypedagógust, jogászt és bölcsészt is, akiktől sokat tanult. Messziről ismert is néhányat szinte minden egyetemi karról, azok közül akik szép eredményeket értek el különböző versenyeken (például jogászokat, jogászokat, bölcsészeket, informatikusokat, informatikusokat, természettudóst és, társadalomtudósokat is).  Ezek a tények nem is lényegesek, nincs hírértékük. Valószínűleg csak azért meséli el, mert bizonyítani akarja, hogy ezt a kapcsolatot nem a szükség szülte. Péter olyat érzett egy nő iránt, mint még előtte soha.

bad-teacher.jpg

(a kép csak illusztráció)

Szilviáról, az egyetem egyik professzoráról annyit kell tudni, hogy néhány éve nevezték ki professzorrá, vagyis egyetemi tanárrá, a negyvenes évei elején - ez is mutatja, hogy szakterületén az egyik legjobb, nem csak kis hazánkban, hanem nemzetközi szinten is. Már most is az ELTE-n van a legtöbb akadémikus, de kollégái egyértelműen azt mondják róla, hogy előbb utóbb ő is tagja lesz ennek az elit társaságnak és bekerül az ELTE büszkeségei, Nobel-díjasok, olimpikonok közé. Emellett még csinos is. Azonban még a fiú hallgatói sem ezért szeretik az előadásait, hanem mert nagyszerű órákat tart. Órán kívül is sokat foglalkozik a diákjaival, egyengeti pályafutásukat - de Péterrel máshogy foglalkozott, mint bárkivel előtte.

 

"Kívülről tökéletes házassága volt, ahol férjével boldogan éltek és nevelték két, lassan kamasszá váló fiúkat. Aztán bekerültem a képbe én."

 

Tavaly Péter a tanárnőnél vette fel nemcsak a fő tárgya előadását, de az előadáshoz kapcsolódó gyakorlat esetén is azt az egy csoportot választotta, amit még a tapasztalt professzornő tartott. A tanárnő csoportját választotta, pusztán azért, mert így állt össze jól az órarendje. 

A gyakorlaton előadást is kellett tartania Péternek, konzultáció is volt a tanárnő szobájában, de ebben a félévben még nem történt semmi. Péter jól teljesített, kapott is a félév végén egy ötöst. Aztán tavasszal teljesen véletlenül mindketten elmentek egy egyéni teljesítménytúrára a Budai-hegységbe. Itt történt, hogy Szilvia túrázás közben kificamította a bokáját és szerencséjére (?) pont Péterrel futott össze, akivel megismerték egymást az egyetemről. A hallgató vállára támaszkodva sétált le a hegyről, két-három kilométert gyalogoltak összekarolva.

 

"Szóval teljesen véletlenül alakult így, nagyon jót beszélgettünk lefelé, és ebben a helyzetben abszolút megszűnt az egyetemi hierarchia, szerintem egyikünknek se jutott eszébe, hogy tanár-diák kapcsolat is volt közöttünk."

 

Ezután egyre többet járt be a tanárnőhöz, mindig talált valamilyen indokot rá. Aztán a következő túrára már közösen mentek el. Persze ez is a világvégén volt és egyikük sem mondta el senkinek, hogy nem teljesen egyedül megy túrázni. Szóval ennyi kellett, egy közös hobbi, meg egy iszonyat nagy véletlen. Meg persze, hogy ostoba módon figyelmen kívül hagyják a körülményeket. Az ostoba szót Péter használta így.

Szóval így alakult ki, a további részletek lényegtelenek is. Utána nem túl sűrűn, de rendszeresen találkoztak, ekkor mindig, mindent körültekintően intézett Szilvia és Péter. Aztán azonban megtörtént az, amire egyikük sem számított, Szilvia teherbe esett. Felmerült, hogy elveteti, de aztán megint csak véletlenek folytán úgy alakult, hogy Szilvia férje megtudta, hogy felesége terhes, és a férj persze nagyon örült, hogy megszületik a harmadik közös gyermekük. Szilvia nem merte elmondani a valóságot. Igazából örült is annak, hogy újra kisbabája lehet. Péter pedig nem tudta, hogy mitévő legyen, úgyhogy végül nem tett semmit, elfogadta a helyzetet, miután megbeszélték a tanárnővel, hogy nem találkoznak többet, és úgy fognak tenni, mintha Péternek semmi köze se lenne a gyerekhez. Hónapok alatt nem buktak le, nagyon odafigyeltek. Bár pletykák elkezdtek keringeni az egyetemen róluk, de csak kevesen sejtettek valamit, és ők sem voltak biztosak a kapcsolatban. Ezek között a körülmények között Péter is jobbnak látta, ha így lezárják a kapcsolatukat.

Pétert persze megviselték az események, romlottak a jegyei, miközben az ismerősei jól teljesítettek. Nem nyugtatta meg az sem, hogy az ELTE megint a legjobb magyar egyetem lett a Shanghai listán, sem az, hogy olyan professzorok tanítják, akik nemzetközi szinten is kiemelkedőek, és egyedül is nagyobb tudományos teljesítményt produkálnak, mint sok más felsőoktatási intézmény teljes egésze. Őt ezek a hétköznapi, semmitmondó tények már nem érdekelték. Megint az ELTE-s hallgatók érték el a legjobb eredményeket az Országos Tudományos Diákköri Konferencián, megint ELTE-seket tüntettek ki augusztus 20-án, megint az ELTE-ről kapták a legtöbb posztdoktori ösztöndíjat. Megint az ELTE-s karok vezetik a HVG ranglistákat. Érdekelte őt? Dehogy, csak azért izgult, hogy nehogy kiderüljön a titka és botrány legyen. Botrány, pletyka, szaft ezek jártak a fejében.

Péter már rég tervezte, hogy kimegy Erasmus ösztöndíjjal külföldre, azt gondolta, hogy ha már arra az egyetemre jár, ahonnan a legtöbb erasmusos megy ki külföldre, akkor miért ne lenne ő az egyikük? Úgy gondolta, hogy csak valamelyik MSc-s félévében megy ki. Volt olyan idő, amikor azonban már annyira zavarta a helyzet, hogy szabadulni akart, ezért a tervezettnél korábban beadta a pályázatát. Márciusban el is megy három hónapra Németországba tanulni. Reméli, hogy ez majd segít abban, hogy feldolgozza a történteket. Nem is tudja épp, hogy mitévő legyen. Igazából én sem tudom, hogy miért írtam meg a történetét. Remélem néhányan okulnak majd belőle. Valószínűleg egyikünk sem gondolta át, hogy mit miért tesz.  

Szóval ez Péter és Szilvia "igaz” története az ELTE-ről.

 

Ahh, te ugye ELTE-s vagy? Az a megerőszakolós egyetem, ugye?

 

Igazából akkor döntöttem el, hogy írok egy bejegyzést a témáról, amikor a napokban a második ember tette fel nekem ezt a kérdést.

Gondolom sokan kitalálták már, hogy a fent leírt történet a tanárnő és hallgatója közötti kapcsolatról puszta fikció. Se Péter, se Szilvia nem létezik, a valósággal való bármilyen egyezés csupán véletlen lehet, kapcsolatuk minden történeti elemét én találtam ki. A tények, adatok amiket az ELTE-ről írtam viszont igazak, sajnos azonban ezeknek úgy általában nincs hírértékük. Elnézést, azért, hogy a cím egy kattints rám típusú névválasztás - de ennek úgyis nagy divatja van mostanában az interneten. Leszögezem, egy csöpp irónia sem volt az írás elején, amikor arról beszéltem, hogy szörnyű és megengedhetetlen dolgok történ(het)tek az ELTE-n.  Az ELTE-nek összesen körülbelül annyi hallgatója, oktatója, dolgozója van, mint ahány lakosa a megyeszékhely Szekszárdnak. Sajnos előfordulnak olyanok akik nem viselkednek az egyetemhez, meg úgy alapjában véve emberhez méltóan. Nem akarok álszent lenni, nagyon sok hibája van az egyetemünknek, sokan azt mondják, hogy velejéig rohadt is. Én azért ebben nem hiszek, de vannak olyan szervezeti problémák, amiket meg kellene oldani, hogy fejlődhessünk, és ne fordulhassanak elő többé az Egyetemhez méltatlan esetek.

Fontos, hogy az sem baj, hogy ha már megtörténik egy bűncselekmény, akkor az kiderül, és akár még szélesebb nyilvánosság elé is kerül, persze ha ennek a nyilvánosságnak van értelme. Remélem senki nem gondolja, hogy azzal, hogy egy kitalált történetbe bújtattam az információkat, csökkenteni akarnám az eddigi hírek súlyosságát, vagy meg akarnám kérdőjelezni a valóságtartalmukat. Eszem ágában sincs. Ez egy - elismerem - gonosz eszköz volt csupán, arra, hogy felhívjam a figyelmet az internet népének információfogyasztására.

Annak, hogy milyen hírek jelennek meg a felsőoktatási intézményekről talán három fő tényezője van. Az, hogy az intézmények milyen hírekkel szolgálnak, az, hogy a fogyasztók-olvasók mire kattintanak rá, és az, hogy az internetes média mit tesz eléjük. Egyrészt az egyetemek is sokat tehetnének azért, hogy jobban elérjék az eredményeikkel is az embereket, és minimalizálják a lehetőségét, hogy botrányok megtörténhessenek. Másrészt az emberek is érdeklődhetnének jobban az igazi eredmények iránt, a könnyen fogyasztható blikkbe illő híreken túl (persze én is szégyelltem már magam nagyon el olyankor, amikor azon vettem észre magam, hogy épp arról olvasok, hogy VV Winnetou egy törpesünnel szexelt a dzsungelben). Az alapvető probléma talán mégis inkább az, hogy hiába lettek az egyik legmeghatározóbb véleményformáló fórumok hazánkban is a nagy online hírportálok, sajnos a cikkek kiemelt helyét - néhány egyéb tényező mellett - még mindig az elérhető kattintásszám határozza meg. Sarkítva, mint amikor futtatjuk a Mónika showt, mert arra van igény. Az elmúlt hetek bűnügyi történeteinek természetesen van helye a médiában. De azért néha úgy megnéznék egy-egy olyan index címlapot, ami a hétköznapi hősökről, és a csendben elért eredményekről szól. A Time magazin sem minden évben akkora embereket, mint Winston Churchill, Barack Obama vagy éppen Ferenc pápa választott meg az év emberének. 1960-ban az USA tudós közösségét, 2006-ban pedig az internet egyszerű fia lett az év „embere”. Néha talán a magyar média is tehetne hasonló gesztusokat.

cuthc.jpg

Sajnos annak, ha egy intézmény - legyen az egy egyetem, egy kórház, vagy bármely hivatalos szerv - rendesen végzi a dolgát, és bármilyen nehézség ellenére is kiválóan teljesít, annak nincs ma Magyarországon hírértéke. Egyébként bizonyos szempontból persze érthető módon. Remélem aki végigolvasta a történetet megtudott még néhány adalékot az egyik legjobb magyar felsőoktatási intézményről. Egyébként meg meg lehet nézni október 10-én az ELTE igazi arcát az ELTEfeszt-en Lágymányoson.

 

Update 2014.10.12. 12:15:
A bejegyzés öt nap alatt elért több, mint 29 ezer kattintást, többnyire pozitív visszajelzések mellett. Számomra nagyon tanulságos volt az elmúlt napokban, hogy az online média, hogyan reagált az online média – szerintem – kulturált, és nem fröcsögő, finom kritikájára.
Gyakorlatilag sehogy.
Vajon van helye az online médiában az online média kritikájának? - tehetnénk fel a költői kérdést. Az index2-re eddig órák alatt, az ennél sokkal gyengébb, néhány száz kattintást elérő bejegyzéseimet is mindig kitették, de ezt most valahogy mégsem. Ez az újabb, érdekes egyetemi leleplezés csak a közösségi média segítségével terjedt el így. Kíváncsi vagyok rá, hogy mi kellene ahhoz, hogy ez megváltozzon.

Szerző: Jancsó Tamás  2014.10.08. 07:54 13 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jancsotamasgondolkozik.blog.hu/api/trackback/id/tr426754313

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Norewa 2014.10.08. 14:13:34

VÉGRE valaki ezt is megírta.
Sajnálatos, sőt, szégyenteljes, ami történt a gólyatáborokban, de nem csak ezeket a híreket kellene felkapni. Persze a botrány mindig nagyobbat durran, mint a siker...

boldizsarmarci 2014.10.08. 14:52:43

Zseniális írás, és pontosan rávilágít a lényegre!

Kicsit védve a mundér becsületét: ma Magyarországon a vezető online médiumok gyakorlatilag egyetlen megélhetési forrása a reklámbevétel, ehhez pedig minél előrébb kell végezni a kattintásversenyben. Az egy izgalmas, és teljesen külön téma, hogy ez hogyan és miért alakult így, és mennyi ebben a médiumok felelőssége és az "elbulvárosodás", vagy mennyi a külső kényszer, mindenesetre számomra szomorú tény. Talán ennek az eredménye az is, hogy a fenti írásban említett remek pozitívumok jelenleg sajnos nem képviselnek súlyos hírértéket a magyar médiában.

ColT · http://kilatasgaleria.blog.hu/ 2014.10.08. 21:13:38

@Norewa: Az már lényegtelen és röhejes is, hogy a konkrét megerőstzakolás nélkül senkit nem zavartak eddig a gólyatáborok, pedig már a 2000-es évek elejéről is vannak meredek sztorik és korábbról is.

A megerőszakolás mint bűncselekmény meg gólyatáborokon kívül is megesik.

Aztán most rácsodálkozott a világ, hogy jé, a fiatalok a güólyatáborban piálnak? Hűha... Képmutatás vajon mi?

@boldizsarmarci: +1 Nem érdekes részemről a médiumok védelme vagy nem védelme, de maga a jelenség rendkívül káros.

Vitzus · http://vicus.blog.hu 2014.10.08. 22:48:44

Egyes szám médium
Többes szám média

Norewa 2014.10.09. 00:28:08

@ColT: meredek gólyatáboros sztorit én is tudnék mesélni. Én is voltam ELTE gólya, túléltem (bár sikáltam pár napig az alkoholos filc maradványait, az egyéb alkoholos dolgok okozta nyavalyáimról nem is beszélve, harmad- de talán még negyednapos is voltam, nem bántam). Tény, nemi erőszak máshol is történik. Egyébként az összes erőszaktevőt kasztráltatnám a bús francba. Nem kémiai kasztrálásról beszélek, ténylegesről.

boldizsarmarci 2014.10.09. 10:31:23

@Vitzus: A média maga az átfogó fogalom, a médiumok összessége. Amikor nem a teljes online médiáról beszélsz, hanem csak néhány résztvevőjéről, akkor azt mondod, egyes online médiumok. Nem azt, hogy az online média egy része. Én persze nagyon szeretek ilyen kérdésekről is társalogni, de azért örülök, hogy a poszt lényegét sikerült megragadni... :D

l. ember 2014.10.09. 22:58:24

ne mossuk össze az eltét és a hököt. Itt az előbbi eredményeivel védik az utóbbit

Faxni 2014.10.10. 09:48:08

@l. ember: igen, a hök-jelenség egész más tészta, mint az elte tudományos, oktatási színvonala. egyelőre és látszólag, mert a hök-ök az egyetemeken működnek, egyetemi polgárok működtetik, ott ülnek a szenátusban, hatalmuk van - így az elte-nek és minden más egyetemnek be kell látnia, hogy ha nem foglalkozik a hök-problémával, az előbb-utóbb az egyetem, és általában a magyar felsőoktatás kárára fog menni. szomorú, hogy egy ilyen durva erőszakos eset kellett ehhez és még szomorúbb, hogy így sem lesz kellő hatás.

mioporfeszosz 2014.10.11. 15:53:46

@l. ember: Ez olyan, minthogy ne mossuk össze a magyar kormányt és magyarországot. Upsz.

Pedig akik ilyen hököt választottak, azok akkor milyenek?

Vagy hogyisvanez? Na erről nem beszél inkább senki,-....mert még jönnének a nagypolitikai és társadalmi párhuzamosságok, merthogy a létszámában is kisvárosnyi egyetem is pont olyan szelete és merítése a társadalomnak, mint bármi más, pont ugy is működik.

A rektor szerencsétlen meg inkább tudós mint politikus, tudományos szellemi vezetője kellene hogy legyen az egyetemi közösségnek, nem egy összevissza mocskot hárítani megpróbáló, a saját fenntartó intézményeivel minden fillérért szüntelenül harcoló, stb politikai és gazdasági fenomén.

A világ mocska és gyalázata ilyen bulvárszinten mocskolni és politikai csatározásra kényszeriteni egy tudmányos intézményt, holmi politikai szintű kommunikációt és stratégiai lépéseket elvárni.

Egy épeszű társadalom és ország esetében, ahol nem ugy gyűlöli a többség a diplomásokat, hogy közben a saját gyerek zsebébe minnél több és rangosabb diplomát szeretne, nem ugy akar ingyenes és szinvonalas felsőoktatást, hogy közben lehetőleg bármimásra elvenne minden intézmánytől minden adóforintot, szoval ahol az emberek fejében ész van általában és nem káposztalé, ott ez az egész bulvárbotrány kb egy bulvárlapok és vánasszonyok szintjén a sarki zöldségesnél beszédtéma hülyeség maradna.

A felsőoktatás kárára az fog menni hogy kik irányitják és merre, a kancellárrendszer, a politika folyamatos napi szintű belső térhódítása, a nem is 80as de lassan 50es évek "minden fillér, kinevezés vagy döntés legeslegfelül az országos vezető által dől el" tempója, az "megy a kárára" elsősorban.

És nem az, hogy felnőtt, nagykorú hallgatók közt mi történik önkéntes alapon egy egyébként is önkéntesen látogatott táborban, vagy a média minek mekkora feneket kerít.

LCDLA 2014.10.12. 22:31:04

Szerintem ez az iras ugy allitja be a golyataborokban elkovetett nemi eroszak mediavisszhangjat, mintha azok kizarolagos celja az volna, hogy a vonatkozo egyetemet "lejarassa", es a bombasztikus cimadasok reven minel tobbet profitaljon belole. Holott szerintem ennel sokkal fontosabb kovetkezmenye ezeknek a cikkeknek az, hogy 1. az ilyen cikkek reven azok, akiket megeroszakoltak, lathatova es hallhatova valjanak,2. az olvasokban tudatositsak, hogy az ilyen eseteknek mik a jellegzetessegei (eltussolas, ïnkabb ne tegyen feljelentest", a nemi eroszak bagatellizalasa) 3 es hogy ezek reven a tarsadalom erzekenyebbe es figyelmesebbe valjon az ilyen esetek felismeresere, es vegso soron elkerulesere. Ezzel az egyetem nem "jaratodik le"kulonosebben, hiszen (mint ahogy azt valamelyik kommentelo megjegyezte) a nemi eroszak es a szexizmus nem csak az egyetemi golyataborokban, hanem a tarsadalom sok mas szegmenseben is jelen van (es az ezek elleni kuzdelmet epp ilyen ujsagcikkekkel lehetne elinditani). Viszont annak reven, hogy ezeket a tenyfeltaro riportokat megprobaljuk tulsagosan szenzaciohajhasz bulvarcikkeknek beallitani, amelyeknek a celja az, hogy egy "patinas intezmeny"johiret rontsak, es a vonatkozo medium "kattintasszamat noveljek", oda vezethet, hogy az aldozatok hangjat megint csak elnemitjuk. Ha az itteni iras lenyegi mondanivaloja az, hogy az internetes ujsagiras sokszor szenzaciohajhasz cimadassal es hangenemekkel kelt feltunest, akkor ezzel nem mondtunk sok ujat. A kerdes az, hogy ezt a feltuno hangnemet egy olyan cel erdekeben hasznalja fel,ami tarsadsalmilag relevans (a nemi eroszak elleni kuzdelem), vagy egy olyan cel erdekeben, ami nem (VV Winnetou megdugott egy torpesunt). Kicsit olyasmi ez, mint amikor a magyarorszagi romagyilkossagokrol szolo per berlini filmbemutatojan nehany ember azzal ervelt, hogy nem kene ilyen filmeket bemutatni, mert "rontjak az orszag jo hiret". Holott ennel sokkal fontosabb, hogy bemutatnak egy olyan jelenseget (tudniillik a rasszista indittatasu gyilkossagot), amelyek felismerese es elkerulese fele eppen az ilyen filmek bemutatasan keresztul vezet az ut.
Az itt megjelent iras masik aspektusa, amivel szemben eleg kritikus vagyok (leszamitva nehany szexista kozhelyet, pl. a kepet, amely "csak illusztracio"), az a, hogy ugy allitja be "Szilvia"es "Peter"viszonyat, mintha a noi oktato-ferfi hallgato es a ferfi oktato-noi hallgato kozott teljesen hasonlo gyakorisaggal alakulna ki szexualis kapcsolat, es ennek a szexualis kapcsolatnak a hatalmi viszonyai is pontosan ugyanolyanok lennenek. Szerintem egy ilyen esetet (leszamitva azt, hogy sokkal ritkabb, mint amikor hatalmi pozicioban levo ferfi nyomul ra egy nore) rogton olyan kommentarok kisernek, hogy "a budos kurvaja, hat ennek nem eleg egy fasz, megrontja ezt a kivalo fiatalembert, aki nem csak okos, hanem szep is", mig a forditott esetben azok a hangok lennenek tobbsegben, hogy "hat ugye tudjuk, a ven kecske is megnyalja a sot", vagy hogy a noi hallgato elcsabitotta az oreg professzort , illegette magat elotte, kivetette ra a halojat stb.

Syracuse 2014.10.14. 12:44:00

Kicsit furcsa nekem ez az írás. Mintha direkt úgy állítanád be az egyébként kitalált történetet, hogy ez egy erős túlzás. Pedig minden egyetem minden karán van ilyen jellegű tanár-diák kapcsolat, sőt, egyre több gimnáziumban is, és ezt mindenki tudja.

l. ember 2014.10.15. 22:29:58

@mioporfeszosz: annyi a gond, hogy egy HÖOK-elnökhöz több lépésben jutsz el, mint Orbán Viktorhoz, ami a megszavazását illeti. Te megválaszthatod a szakos höködet, akik majd megválasztják a karit, akik az egyetemit, akik az országosat. Igen, elvileg ez nem teszi a rendszert belterjessé és felülről függővé, a gyakorlatban mégis ugyanaz a garnitúra irányítja a boltot már több diplomaszerzésnyi idő óta

tralalala 2015.01.04. 01:37:11

@Vitzus: "Egyes szám médium
Többes szám média "

Sőt egyes szám opus
többes szám opera

Szóval az "operák", olyan szó nincs. Oszt mégis.

Ill. szerinted "a hírről beszámoltak a média" is helyes, hiszen a média többes szám. Pedig nem.

Persze nem én vagyok ilyen okos, innen olvasom:
index.hu/tudomany/2013/11/28/a_legoptimalisabb_mediak_abu-dzabiban/