"Ha egy évre tervezel, vess magokat, ha tíz évre tervezel, ültess fát. Ha száz évre, akkor oktasd az embereket..." - mondja a régi bölcsesség. Hány évre tervez manapság Magyarország?

Szerintem legfeljebb négyre.

Ez az írás egy hiper-szuper megoldás a magyar jóléti rendszer (a közoktatásfelsőoktatásegészségügysegélyezéscigány kérdésöregségi nyugdíj ellátás) összes problémájára.

Nem hiszem, hogy volt valaha olyan az emberiség történetében, hogy egy civilizációnak feltették a kérdést: ki szeretne halni, el szeretne lassan tűnni a térképről? Inkább kérdés nélkül tűntek el a történelem során az egyes civilizációk, gyorsabban vagy lassabban. Feltehetnénk ezt a kérdést az eltűnésről Magyarországnak.

Őszintén kíváncsi vagyok a válaszra.

El akarsz tűnni? Kíváncsi vagyok azokra a válaszokra, amiket a magyar társadalom minden egyes csoportja, minden egyes közössége, és egyenként minden egyes ember is választ adna a fenti kérdésre. Feláldozzuk a Jelen oltárán a Jövőt? Vagy inkább befektetünk azért, hogy a jövő szebb és élhetőbb legyen. Számomra ez jelenti a fenntarthatóságot, ami manapság oly divatos kifejezés.

Miért csak a természeti környezettel kapcsolatban fontos a fenntarthatóság? A társadalom fenntarthatósága legalább olyan fontos kérdés, mint a levegő szén-dioxid tartalma és a globális felmelegedés. A társadalom fenntarthatóságához pedig kiváló oktatás kell.

A mai demokráciának csúfolt társadalmi rendszerben mindenkinek ugyanannyit ér a szava. Legalábbis akkor, amikor egy választás, vagy népszavazás során leadja a voksát. Ez persze nem jelent egyenrangúságot az élet minden területén, és a demokrácia jelenlegi rendszerében az élet más területein talán pont az egyenlőség ellen hat a demokrácia jelenlegi működése (részletesen erről majd máskor). Szóval kíváncsi vagyok mi lenne, ha a legutolsó borsodi putriban lakótól kezdve, az óbudai dombok között lakókig mindenki választ adhatna: én személy szerint a Jelent, vagy a Jövőt választom.

A Jövőt választom.

Vagy Nem, a Jelen fontosabb a jövőnél, adj ma még enni, nem számít, hogy holnapra marad-e még valami a közös tálban.

Márai Sándor - Mennyből az angyal

Az embereknek nem csak a jogaikat kellene megtanulni, hanem ismerniük kellene a kötelességeiket is. De honnan is ismernék a kötelességeiket? Elmagyarázta, megtanította bárki is nekik? A legutolsó rendszerválasztás talán legnagyobb bűne, hogy nem magyarázta el a magyar népnek, hogy egy demokráciában, egy jóléti rendszerben mit jelent a Jog, és mit jelent a Kötelesség. Épp ezért főleg a legutolsó borsodi putriban nehéz megérteni a jogok és kötelességek egységét, akkor amikor csak annyit lát valaki, hogy a postás havonta elhozza azt, amihez joga van. Ugyanígy nem biztos, hogy egy átlag nyugdíjas tudja, hogy milyen összefüggés van, az ő haláláig járó öregségi nyugdíja és az unokája iskolai oktatása között - pedig igenis van összefüggés, végső soron egy kasszából megy mind a kettő. Szerintem, hogyha a nagymamák mondjuk havi ezer forint nyugdíjukról lemondanának, akkor az unokájuknak lehetne sokkal jobb oktatásuk. Ismerve a saját nagyszüleimet, ezer forintnál sokkal többről is lemondanának annak érdekében, hogy az unokájuknak jobb tanára legyen. És a jóléti rendszer más elemeihez képest az oktatásra töredékét költi a társadalom. A többi rendszer kis csökkentésével már hatalmasat lehetne növelni az oktatásra és azon belül is főleg a közoktatásra fordított összegeken. El lehetne érni azt, hogy a tanárok jobbak legyenek, és hosszú távon a legjobb képességű gyerekek közül kerüljenek ki a jövő pedagógusai. Mert ma nagyon nem a legjobbak közül kerülnek ki, miért ne a legjobbakat akarjuk a gyerekeinknek?

De milyen kötelességek állnak a jogokkal szemben a jóléti rendszerben? Szerintem legegyszerűbben fogalmazva a Munka kötelessége. Az, hogy ha valaki alkalmas rá, és képes dolgozni, akkor dolgozik, hogy a jóléti rendszer áldásaihoz joga legyen.

A társadalomföldrajzi szintézis gyakorlaton amit tartok a másodéves hallgatóknak, egy alkalom, kilencven perc jut a jóléti állam működésére. Ezzel az ELTE-s földrajzos hallgatók a magyar átlagnál egészen pontosan kilencven perccel többet hallanak a jóléti állam működéséről. Látott már valaki egy tájékoztató brossurát a jóléti rendszerek működéséről, összefüggéseiről? Szerintem egy A4-es lapon, kb. háromezer karakterben le lehetne írni a lényeget. Ennyit talán minden magyar el tudna olvasni, a funkcionális analfabétáknak pedig segíthetnének megérteni nagy politikusaink. 

Úgy, amúgy a szimbólumok is fontos dolgok.

Margit híd.jpg

Budapest - Margit híd

Egyébként mivel a jelenlegi törvényi szabályozás meg sem engedi azt, amit leírok, tehát lehet majd vitatkozni vele, de szerintem pont arra van a Gránit, hogy néhol átírják, különösen ha magánál keményebb dolgokkal találkozik.

Úgy, amúgy kettő pedig Profik vagyunk, szóval nem kell idegeskedni.

Ami a lényeg: kellene tartani ősszel egy népszavazást arról, hogy a magyar GDP egy meghatározott százalékát kell kötelezően a költségvetésben az oktatási rendszerre, a közoktatásra és a felsőoktatásra költeni. Röviden kifejtem, hogy szerintem ez miért oldana meg nagyon sok problémát a magyar jóléti rendszerben. Miért lenne ez jó, mert ez lehetne a kérdés, amiről feljebb írtam. Kérdés a jóléti rendszer működéséről, amire mindenki választ adhatna.

Miért lenne ez jó? Mert így végre egy kampány erejéig minden politikai erő rá lenne kényszerítve arról, hogy a jóléti rendszerről tájékoztassa a lakosságot. Először minden párt és politikus dönthetne a jelen és a jövő között, ezután pedig kampányolni kellene nekik valamelyik mellett. (Erről röviden már írtam a nemzeti minimum bevezető írásomban is, azt is érdemes ezen írás mellé elolvasni). Kíváncsi vagyok rá, hogy melyik párt mondaná azt, hogy a jelen fontosabb. Szerintem nem lenne ilyen, mert egy politikai párt számára is fontos a jövő - optimális esetben.

Minden politikus rá lenne kényszerítve arra, hogy elmagyarázza a jelen és a jövő közötti különbséget, legalább néhány hétig az igazán fontos társadalmi kérdésekről szólna a vita. Nem úgy mint a 2008-as szociális népszavazás esetén, amikor ideológiai alapon megítélhető, kvázi részletkérdésekről, mint a tandíj vagy a vizitdíj szólt a kampány. Ezek szerintem részletkérdések. A minőség nem részletkérdés, hanem a legfontosabb kérdés, és a minőséghez pénz kell, amiről szólhatna ez az általam javasolt népszavazási kezdeményezés. 

Nagyapám a halála előtt néhány hónappal, hetvennyolc évesen még kibiciklizett a tanyánkra kaszálni, és olyan feketére barnult kaszálás közben a könyöke, hogy bármelyik született fekete bőrű megirigyelhette volna. 1924-ben született, és a harmincas években járt egy kákai tanyasi iskolába. Nyugdíjas volt, kapta az állami ellátást, de valahogy Ő máshogy gondolkodott a jóléti állam működéséről. Pontosabban nem a jóléti államról gondolkodott, csak úgy nevelkedett, hogy a legszentebb dolog volt számára a munka tisztelete. Nekem sem volt szabad egy szem szilvát sem a földön hagyni nyaranta - hiszen minden darab érték volt.

A jóléti rendszer elemeinek összefüggéseiről álljon itt még egy becslésem (link a becslésről Becslés2.xlsx) arról, hogy mennyibe került az egészségügyi kezelésem és ellátásom a balesetem óta a magyar államnak. Az érték valószínűleg egyébként erősen alulbecsült és hiányos. Szerény becsléseim szerint az eddigi két évben bő öt millió forintba kerültem, de ez inkább valószínűleg legalább hat millió forint. Ez kb. egy átlagos magyar hallgató teljes felsőoktatási képzésére fordított összege, kb. mindenféle normatívája egy főnek, öt év alatt.

Ha még kb. harminc évet élek a jelenlegi állapotban (erre az állapotomból kifolyólag még akár jó esélyem is van, és a magyar állami egészségügy mindent elkövet azért, hogy ez így is legyen), akkor még kb. ötvenkét millió forintot kell az államnak rám költeni, mai árfolyamon, az elkövetkező harminc évben. Szerintem ehelyett meg is próbálhatnának gyógyítani, de erről részletesen majd egy másik bejegyzésben szólok. Ez még kb. tíz hallgató teljes képzése. Nem dramatizálni akarom a helyzetet, csak érzékeltetni, hogy a jóléti állam elemei végső soron összekapcsolódhatnak, ha összeszámoljuk az egyes részekre fordított kiadásokat.

Úgy, amúgy három pedig kicsit unom, hogy mondatokat kell kitalálnom, hogy linkeket rakhassak be.

Összefoglalva tehát, kellene egy népszavazás, az igazán fontos kérdésről, nem a négyévente változó politikai hatalomról. hanem az Oktatásról, a Minőségről, a Jövőről. Ezzel végre ki lehetne emelni a nemzeti minimumot, a kiváló oktatást a négy éves ciklusokban gondolkodó politikai csatatérről.

Tisztelettel:

Jancsó Tamás

U.i. kis elvonatkoztatással a bejegyzéshez és a jóléti rendszerhez is kapcsolódik a következő videó. Tamás Aladárné beszéde a tavaly október 23-ai ünnepségen a Kossuth téren. Aki esetleg nagyon nem tudja elviselni Orbán Viktor látványát, az hallgassa 3:15-től a videót.

6184109_nagy.jpg

Tamás Aladárné Szűcs Ilona méltatása

 

Szerző: Jancsó Tamás  2013.08.05. 02:56 Szólj hozzá!

Címkék: oktatás jóléti állam népszavazás földrajz gondolkozás pedagógus Magyarország

A bejegyzés trackback címe:

https://jancsotamasgondolkozik.blog.hu/api/trackback/id/tr295445467

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.